Március 22, a Víz Világnapja, de van-e okunk ünnepelni az idén?
A nyárádmentieknek a tavalyi radikális szabályozási munkálatok után valószínűleg nem sok okuk van az ünneplésre. A folyó éltető és tápláló eleme a közösségnek, a jólét és a bőség forrása a térségben, de a végrehajtott szabályozási projekt szerint a Nyárád folyónak egyetlen szerepe van, minél gyorsabban levezetni az időnként levonuló árvizet. A folyó meghatározza a térség arculatát és összeköti a folyómenti településeket, jellegzetes és egyedi, összehasonlítva más folyókkal, a partján levő növényzet, az állatvilág, a halak és madarak, fürdő és horgászhelyek mind-mind egyedi jelleget kölcsönöznek a folyónak. Egy levezető csatornává alakított folyó nélkülözi ezeket a személyes jegyeket.
Úgy tűnik, ezek mind nem fontos szempontok a projekt tervezőinek, kivitelezőinek és azoknak, akik érdekből, pozícióért, gyávaságból vagy hozzánemértésből hajlandóak voltak támogatni ezt a projektet, a jelenlegi formájában. A projektben alkalmazott biológus az értékelő gyűlésen elmeséli, hogy érdekes tapasztalat ez a projekt és majd más folyószabályozás esetében kamatoztatják az itt szerzett tapasztalatokat. Tehát kísérleteznek a nyárádmentiekkel a vezető/döntéshozó pozícióba került polgártársaik? Túlságosan nehéz szakirodalmat, esettanulmányokat olvasni? Az előrelátható jövőbeni vízhiány a Nyárádmentén, a nyárádmenti táj jellegzetes elemeinek és az ökoszisztéma szolgáltatások (horgászat, fürdés, turizmus, stb.) elvesztése, a mesterséges rendszer fenntartásának várható költségei, stb. ezek mind járulékos vesztességek.
De hogy jutottunk ide, hogyan valósulhatott meg ez a projekt jelenlegi formájában? Nyilvánvaló, hogy a fő felelősség a vízügyet terheli, amely egy 1988-ban előkészített tervet szedett elő, amikor még egészen más, azóta rég meghaladott vízgazdálkodási szemlélet érvényesült, de mi a közösség képviselőinek, a helyi, megyei és országos döntéshozók felelőssége ebben a kérdésben? A kilencvenes évek végén és az új évezred első éveiben úgy tűnt, hogy a dolgok jó irányba haladnak a Nyárádmentén a vízgazdálkodás területén, hiszen a Nyárád volt az első folyó Romániában, ahol megkötötték az úgynevezett “folyószerződést”, amely az integrált vízgazdálkodási tervnek volt az előhírnöke, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem ide hozta diákjait és egy nemzetközi konferencia résztvevőit is, hogy jó példát lássanak a közösségi vízgazdálkodás területén, vizes élőhely rehabilitációs minta- projektek születtek, elindult a “folyó bizottság” létrehozása, amely véleményeztethette volna a folyóval kapcsolatos szabályozási terveket. A biztató jeleket magában hordó csendes építkezés időszakát sajnálatos módon felváltotta valami más. Talán a felülről jött politikai akarat érvényesítése? Az biztos, hogy más szelek kezdtek fújni a Nyárádmentén.
Mintha elfelejtették volna, hogy a folyónak fontos szerepe van a kistérség jövője szempontjából, főleg egy olyan időszakban, amikor a klímaváltozás hatásai térségünkben is érezhetőek, és egyre kevesebb a víz, és egy olyan térségben, amelyben a mezőgazdaság fontos szerepet tölt be. A folyó a térség vízellátását biztosítja, ezért minden vízgazdálkodással kapcsolatos tervnek, projektnek hosszú távú kihatása van. De amennyiben a hosszú távú vízió helyett a rövid távú érdekek érvényesülnek, a térséget ismerő, elkötelezett szakértők helyett a térséget nem ismerő “szakértők” kerülnek döntéshozatali pozícióba, hát akkor ez lesz az eredmény.
A munkálatok után a Nyárád Gálfalva alatt jelenleg nem visel semmilyen személyes meghatározó jegyet, egy, a világ akármelyik táján levő levezető csatornához hasonlít, talán már nem is érdemli meg nevét, a néha rakoncátlan, de az áldást hordozó zavaros szőke Nyárádot kiköltöztették egy időre a térségből. Az utolsó szabályozás után 25-30 év kellett elteljen ameddig kiheverte az akkor okozott károkat, pedig az akkori szabályozás korántsem volt annyira drasztikus mint a jelenlegi. Reméljük, hogy újabb 25-30 év múlva újra visszanyeri valamennyire természetes jellegét és reméljük, hogy akkor a Nyárádmentén olyan emberek, olyan döntéshozók élnek, olyan képviselők lesznek a megyei és országos döntéshozó testületekben, akik majd nem engedik, hogy még egyszer megtörténjen a jelenlegi dráma.
Viszontlátásra Nyárád 25 év múlva!
Dr. Hajdu Zoltán
Fókusz Öko Központ, elnök
