A természet ihletforrást jelent egy szebb jövő épiteséhez
“A természet leckéi” tanulási program a természetre hivatkozik, mint mentorra. A természet mindannyiunk számára ihletforrás lehet. Lehet-e tanulni a természettől. Mit tanulhatunk tőle az egészségről, gazdálkodásról, építkezésről, az önszabályzó rendszerekről. A természet mindezekre képes választ adni, sokkal hatékonyabban és sokkal szebben működik, mint az emberek által kialakított mesterséges környezetek. A természet leckéi bizonyára segítséget nyújtanak egy természetközeli, gazdagabb, változatosabb és szennyezésmentes társadalom kialakításában.
A természetben hatékony hulladék újrahasznosítási folyamatok zajlanak, a természet megújjuló energiaforrásokat használ, mint a napenergia, a természet önszabályozásra képes, dinamikus vagyis alkalmazkodik az új környezeti feltételekhez. Egy természetbarát vagy úgymond “zöld” gazdaság, vagy társadalom, ugyanezekkel a jellemzőkkel kell, hogy rendelkezzen.
Az ökológia, “oikos” és „logos” vagy a “természet gazdálkodása”, éppen ezeket az alapelveket tárja fel. „ A természet leckéi” tanulási program a természetben könnyen felismerhető alapelvekre épül.
1. Alapelvek:
1.1. Hulladék=élelemforrás: A természetben egy állandó anyagkörforgás létezik, amit egy újrahasznosítási folyamatként lehet felfogni. Ami egyesek számára hulladéknak számít, az másoknak megélhetési forrást jelent. A falevek miután elszáradnak termékeny talajjá bomlanak. A folyamat során a lebontó szervezetek táplálekhoz jutnak, illetve a keletkezett talaj az élethez szükséges feltételeket biztosítja a növényeknek.
1.2. Sokszoros előny: A természetben az élőlényeknek úgymond többszörös hasznuk van. Vegyük példénak a cseresznyefát: életműködései során a fa megvalósítja a legfontosabb célját, a fajfenntartást. Ha belegondolunk miként is valósul meg ez a folyamat rájövünk arra, hogy szaporító szervei (a virág, a termés) de még a magok is számos előlénynek táplálékforrásai. A fotoszintézis során CO2-ot használ el és O2-t bocsát ki, a szenet pedig szervesanyagokba építi be. Ugyanakkor a fa rejtekhelyül szolgál, hőmőrséklet és csapadékszabályozó szerepe is van, stb.
1.3. A biodiverzitás vagy biológiai sokféleség ereje: Az élet sokfélesége, az élet minden megjelenési formáját (állatok, növények, gombák, mikroorganizmusok) jelenti. Manapság a biodiverzitásnak három szintjéről beszélhetünk: genetikai diverzitás, fajdiverzitás (taxondiverzitás) és ökológiai diverzitás. A természet ellenállóképessége nagymértékben függ a biodiverzitástól. A biodiverzitás megerősíti (stabilabbá teszi) a természetet és lecsökkenti a kockázatokat.
2. A fő cél: az élet minőségének javítása, amely a környezet állapotának javulását eredményezi, az eddigiektől sajátosan eltérő módszerekkel.
3. Általános célkitűzések:
3.1. Az osztálytermen kivüli tevékenységek és maga a tapasztalatszerzés támogatása.
3.3. Új tanulási-tanítási módszerek kidolgozása, olyan kézségek fejlesztésére amelyek egy természetbarát gazdaság és közösség kialakulását eredményezik.
3.2. Ezen tevékenységek beillesztése a tantervekbe.
3.4. A tanulók és a tanítók felvilágosítása, hogy egy fenntartható fejlődés nem csak lokális hanem globális vagy legalább európai szintű megoldásokat követel.
3.5. Egyszerű hozzáférhetőség a felhasznált tanítási forrásokhoz, tudásszerzéshez, szakértelemhez, iránymutatáshoz.
3.6. Az osztálytermen kivüli tanulási-tanítási módszerek széleskörű terjesztése és alkalmazása, illetve a módszerek hatékonyságának növelése.
3.7. Egy nemzetközi hálózat kifejlesztése az ötletek és a forrásanyagok állandó közvetítésére.
3.8. A fenntartható fejlődés illetve az osztálytermen kivüli oktatás elvének fejlesztése úgy a partnerországokban mint az Európai Unióban.
4. Várt eredmények:
4.1. Tanulók és tanárok/tanítok egyműködése a fenntartható fejlődés érdekében, olyan ismereteket alkalmazva amelyek a valódi ökológia problémák megoldását szolgálják.
4.2. Mennyiségi és minőségi egyéni motiválás, amely a társadalom és a gazdaság állapotának javulását idézi elő.
4.3. Minél több képzett oktató, akik megfelelő kézségekkel, erőforrásokkal és bizalommal rendelkeznek a fenntartható fejlődés tanítási folyamatában.
5. Célcsoportok:
5.1. tanulók: 12-16 éves gyermekek
5.2. tanárok: különböző szakterületeken képzett tanárok (Biológia, Földrajz, Technológiai nevelés, Fizika, Kémia, stb.) és tanítók.
5.3. Tanfelügyelőségek és más intézetek, amelyek a program elfogadásában és népszerűsítésében, valamint az iskolák ösztönzésében segítenek.
6. Használt didaktikai módszerek:
A konstruktív tanulás módszerét használjuk. Ezen tanulási folyamat négy szakaszáról beszélhetünk: inspiráció (múzsa, ihlet), felfedezés, megértés és alkalmazás.
6.1. Inspiráció szakasza:
Az első szakaszban megtörténik a tanulók ösztönzése és a figyelem felkeltése: ez feltételezi a tanulók motiválását, a szükségérzet kialakítását, arra, hogy új képességeket és új ismereteket sajátítsanak el.
6.2. Felfedezés szakasza:
A tapasztalatszerzésen alapszik. Ebben a szakaszban a tanulók utánna néznek a természetben lezajló folyamatoknak.
6.3. Megértés szakasza:
Amikor a tanulók elsajátítják és felfogják a természetben lezajló folyamatok fontosságát, észszerűségét.
6.4. Alkalmazás szakasza:
A negyedik szakasz a kreatívitáson és az ötletek szabadságán alapszik. Hagyjuk, hogy a tanulók megoldásokat találjanak, illetve alkalmazzák a megszerzett készségeket a környezetünkben előforduló és a természettel analóg rendszerek problémáinak megoldásában.
7. Készségek fejlesztése:
Interdiszciplináris jellegéből adódóan “A természet leckéi” tanulási program több tantárgyon belüli kézségek fejlesztésére alkalmas: Művészetek, Technológia, Biológia, Fizika, Kémia, Földrajz, Matematika, Közgazdaságtan, Idegen nyelvek.
A program során hangsúlyt fektetünk a következő kézségekre: az autonómia (önállóság) és a személyes kezdeményezés, a kritikus és analítikus gondolkodás, a kreativítás, a csoportmunka, a megfigyelés, a kisérletezés, a vizsgálaton alapuló tanulás, a műszaki eredmények elérése, döntéshozatal és véleménynyílvánítás.