Szerepet játszhat-e az EU az élelmiszer ellátási rendszer megváltoztatásában?
Az uniós Zöld Megállapodás (Green Deal) céljai között szerepel az élelmiszer ellátási politikák befolyásolása és az élelmiszertermelés, feldolgozás és elosztás éghajlatváltozásra gyakorolt hatásának csökkentése. E megközelítés egyik fontos célkitűzése az élelmiszerláncok hosszának csökkentése és a rövid élelmiszerláncok megvalósítása a „Termelőtől a fogyasztóig” (From farm to fork) stratégián keresztül.
Ez a folyamat azonban nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik. Jelenleg az élelmiszertermelés és -forgalmazás egy olyan folyamatot, amelyet a szabad piac és a profitorientáltság vezérel és amelyet igazából az élelmiszeripar nagy szereplői irányítanak.
A fogyasztókat pedig a fogyasztási szokások vezérlik, amelyeket egyrészt a könnyen hozzáférhető és megfizethető kínálat, másrészt a fogyasztói társadalom értékei motiválnak, és ezek a mennyiséget a minőségorientált választással szemben támogatják, ösztönzik.
Ha arra várunk, hogy a fogyasztók éghajlat-tudatos választásának eredményeként a piac megváltozzon, valószínűleg még sokáig kell várni erre. A legtöbb fogyasztó egyszerű megoldásokat keres, és a többség által követett irányba megy, anélkül, hogy időt szánna arra, hogy alaposan utánanézzen döntései következményeinek.
A jelentős változások elérése érdekében nemzeti és helyi stratégiákat kell kidolgozni az uniós stratégia végrehajtására.
Valószínűleg a legfontosabb a helyi élelmiszer-stratégia kidolgozása lenne, amelyet a helyi hatóságoknak kellene kidolgozniuk. Ennek a stratégiának ösztönöznie kellene a fogyasztó-termelő kapcsolatot, és össze kellene kötnie a városi fogyasztókat a városhoz közeli vidéki termelőkkel. A múltban ez a kapcsolat a városi piacok létrehozásával jött létre, amelyek a mezőgazdasági termelők és a városi fogyasztók közötti fő kapcsolódási pontként működtek. Ez a felület azonban jelenleg nem tölti be hagyományos szerepét, mivel egyre kevesebb őstermelő és egyre több viszonteladó árul ezeken a piacokon.
Mit jelentene a helyi hatóságok beavatkozása, és mire épülne az új stratégia? Először is olyan szabályozásokat kellene alkotniuk, amelyek mind a fogyasztókat, mind a termelőket szabályozzák, irányítják, majd pedig meg kellene teremteniük a megfelelő infrastruktúrát. A helyi önkormányzatoknak aktívan részt kellene venniük ebben a projektben egy olyan szakosztály létrehozásával, amely közvetíti és felügyeli a stratégia végrehajtását.
Vannak már működő modellek (pl. a franciaországi AMAP rendszer), amelyek inspirációként szolgálhatnak, és amelyek a helyi hatóságok által koordinált rövid értékesitési láncok rendszerének hatékony működését mutatják. A jelenlegi (kiépitendő) rendszer a meglévő informatikai rendszerekre épül, amelyek nagyon hatékonyak az érintett felek közötti kommunikációban. Nagyon sok esetben ezeket az eszközöket a termelők már használják termékeik értékesítésére, de úgy tűnik, hogy a termelés és az értékesítés egyidejűleg történő megvalósítása túl nagy erőfeszítést jelent a legtöbb termelő számára, akik felhagynak a gazdálkodással.
A „From farm to fork” stratégiában javasolt rendszerek csak kistermelőkkel valósíthatók meg, és ez a termelői típus a kihalás szélén áll, mert a jelenlegi gazdasági rendszerben nem tudnak túlélni. A helyi önkormányzatoknak felelősséget kell vállalniuk a jelenlegi élelmiszerrendszer megváltoztatásáért, amely a nagy szereplők számára gazdaságilag jövedelmező, de környezeti és társadalmi szempontból nem fenntartható. Nyilvánvaló, hogy uniós szinten van politikai akarat, és ezért vannak a célzott pénzügyi eszközök, de a helyi szereplők szerepvállalása és bevonása nélkül ez a stratégia nem valósítható meg.
