Marosszentgyörgy
A gyógyhatású sósvizéről és iszapjáról híres Marosszentgyörgyön már 1880-ban létezett egy kisfürdőmedence, amelyet egy felszíni természetes forrásból tápláltak. A terület tulajdonosa báró Csete Béla felfigyelt rá, hogy a területén ásott gödrök hamar megtelnek sós vízzel, és 1902. február 6-án a „Székely Lapok”-ban közzéteszi szándékát, hogy részvénytársaságot szeretne létrehozni a fürdő fejlesztése és működtetése céljából. Ekkor õ már 12000 koronát fektetett be, de a költségek meghaladták a jövedelmeket. Ugy
ancsak a „Székely Lapok”-ból tudhatjuk meg hogy 1902. június 14-15.-én egy szép hétvégén nyitották meg ünnepélyesen a fürdőt. Később, gázt keresve (az erdélyi gáz 99, 99% metánt tartalmaz, és legtisztábbnak számít a világon), 1912 május 2.-án 864 m mélyre fúrtak, de a gáz helyett sós víz tört fel a mélyből. Később még két fúrást végeztek, 799 m és 951 m mélységben.
Székelybő
Ősi magyar település ez az eldugott kis falu. 1332-ben jelenik meg először írásos említése a pápai tizedjegyzékben, amikor Pál nevű papja 10 dénárt fizet. A szomszédságában levő települések első írásos említése egy kivételtől eltekintve (Székelykál 1332) mind későbbről valók. Székelybõnek 1332-ben már plébániatemploma van.
A középkori teljesen katolikus lakosság a reformáció idején református lesz, a templommal együtt. Az 1700-as évek közepén a marosvásárhelyi jezsuiták missziós munkája következtében többen katolikussá lesznek, azaz visszatérnek az ősök vallására. Ekkor, azaz 1767-ben a jezsuiták a kor barokk ízlésének megfelelően átalakították a templomot és így áll most is régi helyén, semmit sem őrizve meg eredeti stílusából. A reformátusok 1784-ben imaházat építenek maguknak, amelyhez 1828-ban a marosvásárhelyi kistemplom helyén állott harangláb anyagából emelnek kisebb tornyot.
Nyárádmente
A Nyárádmentének nevezett tájegység a történelmi Marosszékhez tartozik és a Nyárád folyó vízgyűjtő területén helyezkedik el. A Nyárád, amely Orbán Balázs szerint a legszékelyebb folyó, hiszen mindvégig székely falvak mellett folyik a Görgényi-havasokból, a Mezőhavas oldalából ered 1200 m-en, nyugati irányba folyik és Nyárádtőnél (300m) 79 km megtétele után ömlik a Marosba. A Nyárád vízgyűjtőjének területe 625 négyzetkilométer, 63 település található rajta, ezzel hagyományosan Erdély egyik legsűrűbben lakott területének számít. A terület kontinentális éghajlatú, az átlaghőmérséklet 8,5 Celsius fok, az évi csapadék 7001200 milliméter, azonban jelentős különbség mutatkozik a hegyvidéki felső szakasz és az alsó szakasz (torkolat, 300 méter) között. A falvak lakossága többnyire székely, vallásra nézve nagyobbrészt református, katolikus és unitárius. A tájegységet a Bekecs uralja, a nyárádmentiek „szent” hegye, amelyet a két oldalról megkerülő Nagy és Kis Nyárád, a vidék egyetlen városkájánál, Nyárádszeredánál egyesül. A Felső-Nyárád mentén, amelyet „Szentföldnek” neveznek, mert az itt élő lakosok hitbuzgó katolikusok nagy erdőségeket, pisztrángos patakokat találunk. A Bekecsalja híres gyümölcstermesztéséről, az egyik leghíresebb almafajtáját dalba is foglalta a Nyárádmelléki dal című versében a bekecsalji költő, Szentiváni Mihály:
Bekecs alatt Nyárád tere,
Ott egy kunyhó zsuppal fedve;
De belseje aranybánya,
Arany benne egy szép lányka.
Marosszéki piros-párizs!
Ott lakik az én rózsám is.
Szép az alma az ágtetőn,
Még százszor szebb a szeretőm.
Zsellér vagy te én meg székel,
De egünkre egy nap jő fel;
Egy eső hull a földünkre:
Miért lennék hát különb mint te?
A Nyárád középső szakaszán a falvak körül gyümölcsösök, a dombokon szőlők, a hegyek magaslatán erdők dízelnek. Az Alsó – Nyárád mentét, „Murokország”- nak nevezik, mert itt a Nyárád árterének termékeny talajában kitűnően megterem a kerti vetemény, sárgarépa (murok), petrezselyem, zeller.
A Nyárád menti ember és a természet évszázados együttélése során kialakult néphagyományok (pl. húsvéti határkerülés) a mai napig fennmaradtak, így a néphagyományok iránt érdeklődő turistának érdekes élményekben lehet része ezen a téren.
